Szeptember óta vagyunk együtt mi, "kis méhecskék". A kezdeti sírásnak ma már nyoma sincs. Néha még előfordul, hogy "eltörik a mécses", de egy-egy mosoly, ölelés, simogatás, ölbevevés gyógyír a könnyes szemeknek.

Nagyon érdeklődőek: szeretnek énekelni, mondókázni, együtt játszani, rajzolgatni, festeni, mesét hallgatni, az udvaron tornázni, játszani, homokozni. Megismerkedtek az óvoda többi csoportjával is. Folyamatosan gyakorolják az óvodai közösség szokásait, szabályait.

Szeptember végén először mentünk el közösen sétálni az óvoda közelében lévő utcába. Séta közben hallgattuk a madarak és a természet hangját. Azóta már, az óvoda többi csoportjával együtt, voltunk kis vonattal az állatok világnapján Rádon állatokat nézni, a szülőkkel közösen gesztenyét szedni.

Igyekszünk minden napot élményekkel gazdagítani, vonzóvá tenni számukra az óvodás élet mindennapjait, hogy valamennyien ezt érezzék hogyha velünk vannak:

"Óvodásnak lenni jó,

gyere, nem kell meghívó,

mind-mind összetartozunk,

a második otthonunk."

/Fényképek a galériában: Elmúlt időszak címmel megtalálhatók./