
Óvodánkban már több éve hagyomány, hogy a nevelési év vége felé a családokat egy közös programra hívjuk. Az idén a Méhecske csoport Szántódpusztára ment. Bejártuk a gyerekekkel a majorság területét, lehetett nyuszikat, galambokat, kecskéket etetni. Természetes környezetükben láthattak libát, szamarat, lovat, kiscsikót. Egy hatalmas játszótéren felmászhattak, majd lecsúszhattak a csúszdáról, önfeledten játszhattak egymással és a nagyobb testvérekkel. Mindez jó alkalom volt arra, hogy a családok ismerkedjenek, beszélgessenek egymással, megoszthasssák tapasztalataikat a gyermekneveléssel kapcsolatban. Nekünk óvónőknek is öröm volt a gyerekeket családjuk körében látni, óvodán kívül közös élményeket szerezni.


"Édesanyám tulipánfa,
áldott legyen minden ága.
Ezt kívánja kis virága,
ágán nevelt tulipánja."
A tél elbúcsúztatása után már nagyon vártuk a tavasz közeledtét. Elmentünk megnézni a tavasz hírnökét, a hóvirágot is. Gyümölcsfaágat hajtattunk, babot vetettünk, közösen megbeszéltük, hogy mi szükséges egy növény fejlődéséhez. Naponta gondoztuk és figyeltük mi történik a babszemekkel. A jó időben egyre többet tartózkodunk a szabadban, gyakoroljuk a gyalogos közlekedés szabályait. Nemzeti ünnepünkről sem feledkeztünk meg. Kokárdát készítettünk kézlenyomattal. Beszéltünk arról, hogy Magyarország a hazánk, magyar nyelven beszélünk. Séta közben megfigyeltük a nemzeti színű: piros, fehér, zöld zászlókat.


Nyuszi ül a fűben...
"Itt a farsang, áll a bál..."
